2011. február 25., péntek

Ma 2 éves a blogom...

Hála Nusifülnek, utánalestem, h pontosan mikor is írtam az első kommentet és jéééé, ma két éve. Az övé is ma ünnepel, csak eggyel fiatalabb. Most nem futja hosszabb éljenzésre meg összefoglalásra, de pótolni fogom nem sokára...

Mindenesetre köszönöm szépen minden kedves barátomnak, ismerősnek, Meskás társnak, ismeretlennek, h erre tévedt. Sok örömteli percek okoztatok nekem...

2011. február 22., kedd

Tavaszváró játék, CSJ-nél, illetve előtte némi monológ

Igyekszem most már pozitívabb lenni, lassan visszanyerni az erőm, mert a mindennapok nem szürkülhetnek el, nem szabad befordulni, sajnáltatni magam, mert attól csak még nehezebb lesz minden. Mindjárt itt a tavasz (ez mekkora szerencse, szörnyen nehéz lenne, ha még csak mondjuk novembert írnánk), egyre többet fog sütni a napocska és egyre kevésbé hatol majd csontig a hideg. Tegnap voltam lélekgyógyász Gyulánál, ő végül nagyrészt inkább fizikai könnyebbülést adott, mert némi beszélgetés után azt javasolta, h mivel annyira keszekusza állapotban vagyok, talán a pszichés terápián túl ez most többet adna nekem, hogy átmasszírozza a hátam (valami speciális módon, a gerincvonalam mellett gyömöszkölte fel meg lefelé a "csomókat", amik különféle rosszak hatására tömörültek össze bennem). Utána több erőm lett és ma is így érzem. Még csak másodszorra voltam nála, de most eldőlt bennem, h nem keresek más pszichológust, ő az én emberem. (Csak lakhatna kicsit közelebb, mint Budakeszi).

Én pedig hamarost újra gyöngyözöm, ma már el is készítek egy fülbevalót Mirtill barátnőmnek, mert holnap találkozom velük és ugyan van ajim, de valami személyeset is szeretek adni mellé. A sors fintora, h épp annak a barátnőmnek nem készíthetek már akármit, aki megmutatta az első fogásokat, aki segített elkészíteni az első satnya kis kék lógót, ami talán sosem volt a fülemben... Vercsi ugyanis fém allergiás lett időközben. Szerencsére mondjuk ezüst akasztóval lehet trükközni, szóval ezüst színű szerelőpálcával ügyeskedhetek, de rezeset-bronzosat-feketéset nem.
Azt hiszem, ugyanolyan fülit kapnak, ami most az új kedvencem. Ráadásul roppant egyszerű, mert magába a fém alapba kell csak az akasztót belehurkolni. Mák. De szerintem csudajól nézki. A pikkelyeset. :)

Jöjjön még a játékfelhívás, ami miatt ez a bejegyzés született.

A játék részleteiért klikkeljetek a képre vagy ide. CSJ Meskán Gyöngyország néven található, érdemes meglesni az alkotásait. Meg a blogját is, amiben az én kedvenc bejegyzésem az esküvőjéről mesélős poszt, olyan szép hangulatú mulatság lehetett, azt hiszem, egyszer én is valami hasonlót szeretnék...

Játszatok, hátha épp nektek kedvez a szerencse!
További szép napot mindenkinek!

2011. február 13., vasárnap

A legnehezebb bejegyzés

(1960. 01. 20. - 2011. 01. 18.)


Majd lassan visszatérek és remélhetőleg újra gyöngyözök meg Meskázok, talán picit a mindennapok is könnyebbek lesznek egyszer.

Egyelőre még nagyon nem. Bár a Mami még egy hónapja se ment el közülünk és még mindig nem is fogtam fel. Igyekszem sokat lenni Apával, hogy ne legyen egyedül, ő is nagyon alkalmazkodó (még nálam is sokkal jobban, így rengetegszer van lelkiismeretfurdalásom is miatta, h nem vagyok vele elegendő időt, nem segítem eléggé). Még nem tudatosult bennem, hogy már semmit sem oszthatok meg az én anyukámmal, időről újra és újra rádöbbenek, hogy engem már nem ölel meg, nem hív fel, nem mondja el, hogy szeret, nem tesz vicces utalást arra, hogy ez vagy az az ékszer neki is tetszene, a nem tudom, milyen krémről/sálról/blúzról nem is beszélve...


De Ő már nem szenved, biztosan jó helyen van, bár cseppet sem bánnám, ha mi itt a Földön bizton tudnánk, mi történik az emberrel a halál után és mivé alakul át a lénye. De az a fontos, hogy Neki már nem rossz, nem szenvedett egy ötödik-hatodik-ikszedik napot a kórházban, hetekig-hónapokig, a szívünkben pedig úgyis örökké él.
Remélem, apókám is talál majd magának idővel mindenféle teendőt, amivel elfoglalja magát, hátha lel új ismerősöket, talán barátokat is, annyira szeretném, hogy így legyen... Mert ő még nagyon fitt és értelmes és érdekes és jó ember.

Végezetül beszúrok még egy képet, ami a Mami tavalyi szülinapján készült, mikor 50 éves volt. Sajnos az 51-et két nap híján már nem élte meg... :(


Szeretlek Anyókám és persze az Apa is nagyon szeret, de ezt úgyis tudod.