2011. február 13., vasárnap

A legnehezebb bejegyzés

(1960. 01. 20. - 2011. 01. 18.)


Majd lassan visszatérek és remélhetőleg újra gyöngyözök meg Meskázok, talán picit a mindennapok is könnyebbek lesznek egyszer.

Egyelőre még nagyon nem. Bár a Mami még egy hónapja se ment el közülünk és még mindig nem is fogtam fel. Igyekszem sokat lenni Apával, hogy ne legyen egyedül, ő is nagyon alkalmazkodó (még nálam is sokkal jobban, így rengetegszer van lelkiismeretfurdalásom is miatta, h nem vagyok vele elegendő időt, nem segítem eléggé). Még nem tudatosult bennem, hogy már semmit sem oszthatok meg az én anyukámmal, időről újra és újra rádöbbenek, hogy engem már nem ölel meg, nem hív fel, nem mondja el, hogy szeret, nem tesz vicces utalást arra, hogy ez vagy az az ékszer neki is tetszene, a nem tudom, milyen krémről/sálról/blúzról nem is beszélve...


De Ő már nem szenved, biztosan jó helyen van, bár cseppet sem bánnám, ha mi itt a Földön bizton tudnánk, mi történik az emberrel a halál után és mivé alakul át a lénye. De az a fontos, hogy Neki már nem rossz, nem szenvedett egy ötödik-hatodik-ikszedik napot a kórházban, hetekig-hónapokig, a szívünkben pedig úgyis örökké él.
Remélem, apókám is talál majd magának idővel mindenféle teendőt, amivel elfoglalja magát, hátha lel új ismerősöket, talán barátokat is, annyira szeretném, hogy így legyen... Mert ő még nagyon fitt és értelmes és érdekes és jó ember.

Végezetül beszúrok még egy képet, ami a Mami tavalyi szülinapján készült, mikor 50 éves volt. Sajnos az 51-et két nap híján már nem élte meg... :(


Szeretlek Anyókám és persze az Apa is nagyon szeret, de ezt úgyis tudod.


3 megjegyzés:

  1. Milyen szep no volt.Oszinte reszvetem es kitartast!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Lara, igazán kedves. Minden szépet és jót kívánok neked!

    VálaszTörlés
  3. Igy ismeretlenul is oszinte reszvetem!:(

    VálaszTörlés