2012. június 22., péntek

DIY Challenge #2



Máris eltelt két hét, újra támad a hendméd kurzus, most a DIY- Ruha témakörben. Rengeteget agyaltam, nem akartam simán kigyöngyözni egy pólót vagy átfesteni egy tangapapucs pántját, komolyan mondom, h már a Balaton óta kattogok, mit is csinálhatnék. Ötlet rengeteg van, de mindegyikhez egy kisebbfajta szabó-varró kurzust kellene elvégezni, nem is beszélve a szerteágazó alapanyagokról (és azok anyagba illesztéséről), úgy tűnik, mégis örököltem apai nagymamimtól (aki varrónő volt) némi ez irányú érdeklődést, de most már még jobban bánom, h tiniként nem figyeltem jobban a keze munkájára (és 11 éve sajnos már az Égben serénykedik:( ).

Szóóóval nagy nehezen megszületett az ötlet, miszerint van egy kedvenc otthoni rucim, amit tavaly turkáltam a képregénybolt melletti (akkor épp turiként funkcionáló) boltban, ám a mellénél van egy folt. Nem durván feltűnő, de azért látható. Próbáltam este megörökíteni, nem nagyon sikerült, de azért megosztom veletek! ;)

Igen, ez a TELJESEN ÉLETLEN kép mutatja meg leginkább, milyen volt a folt. Bocsi!

Ezért nem veszem fel utcára (max. a sarki boltba futáshoz), pedig amúgy egy jó kis rohangálós darab lenne (mert mellrésznél dupla anyagú, melltartót se kell alávenni).

Először valami cuki virágos anyagot akartam rá varrni (viszont nagyobb foltra emlékeztem, így azt hittem, túl nagy patch-eket kell rátenni, macerás lenne, meg randa, pláne, h nem varrok szépen), majd jött az öltet, h foltokban befestem hobby boltos textil testékkel. De nem tudtam eldönteni, ilyen színű legyen. A festés vonalon kattogtam 3-4 napig, mikor jött az ötlet: átfestem az egészet és utána valamivel "díszítem".

Ő született belőle: 
Nyú ruci

Előtte pedig ilyen volt:

"Milyen volt szőkesége..."
Imádtam ezt a korallos-razsaszínes anyagot, ennek ellenére valami sötétet akartam, az biztos befogja a foltos (bibis) részt is. Több sötétkék pántos pólóm van, de csak a Müllerben tettem le voksom e szín mellett. És mi történt ezután?

(Előre szólok, aki rutinos anyagfestő annak uncsi percek következnek, de remélem sokatok számára lesz újdonság, amit én most műveltem, én eddig max. batikoltam -kendőket meg táskákat és csak kertben, nyáron, barátnővel, teljesen más feelingje volt, mint "suttyomban" a konyhában-fürdőben.)

1. lépésként, összeszedtem a prodzsekthez szükséges dolgokat:

Az átváltozás nélkülözhetetlen eleme

A legszükségesebbek

Gyors mázsálás

- festék (Müllerből, tengerészkék, juhé)
- lavór (a 3 darabból kiválasztani, melyiket sajnálom legkevésbé, ez a sötétebb zöld nyert, ezt úgyis örököltem a lakással)
- festendő anyag (esetemben a turis ruci)
- kesztyű (amit nem elég lefényképezni, hanem HASZNÁLNI SEM ÁRT, mert akkor nem leszünk festékes kezűek...)
- keverő eszköz (én benéztem a konyhaszekrény fiókba és méláztam, melyik béna fakanalamat áldozzam be -ugyanis én nem szeretek azzal főzni, mert imádom kóstolgatni a kaját kotyvasztás közben, a fakanálnak pedig nem jó íze van, tehát vannak jóféle strapabíró műanyagjaim, amiket sosem pazarolnék el egy ilyen akcióra-, amikor megláttam a több kínai evőpálcikát (amit a kedvenc sushi helyünkről -Bambuszliget-hoztunk/kaptunk/hoztak és nem is kínai, hanem japán étterem), rájöttem, ez a tökéletes segítőtárs)
- edény (amiben felmelegítjük 60 fokra a vizet
- mérőedény (amivel belemerjük a 6 liternyit)
- konyhai mérleg (hogy kiderüljék, mennyi a festendő ruha súlya)

2. lépés, víz melegítés, ruha fotózás, egyéb előkészületek

Melegszik a víz

Ekkor már picit aggódtam, hogyan lesz 60 fokos a víz, nincs még mindig főzéshez használatos "hőmérőm". De gyorsan rájöttem, h egyszerűen oldom meg, egyrészt miután ismét Heuréka élményként megéltem, h a nagy leveses/télen baráti összejöveteleken forralt boros lábosom 5 literes, már nem kellett azon aggódnom, h esetleg 6 liternyi túlforrósított vízbe próbálom a festéket belekeverni, kiötöltem, h majd egy ideig "ujjpróbázok", aztán pedig ha már túl forrónak érzem, simán beleöntöm a lavórba a vizet és hozzáöntök 1 liternyi "kézhűvös" (tehát kb. 25 fokos) vizet, így jön ki a nekem szükséges 60 fok.

3. lépés, festékmennyiség vízbe adagolása
Lavóóór (háttérben egy másik)

Festékes víz iz redi! ;)

Két oldalnyi nyomtatott infó volt odabefőttesgumizva a festék dobozához, abban az állt, h ha közép árnyalatot szeretnénk elérni elég a 300 grammos ruhához a fél zacsi festék, ha sötétet, akkor az egész. Gondoltam, előre nézzük meg a középszínt, max. még egyszer nekifutok. Alaposan elkevertem.
Guszta sötétkék színe van, nem is gondoltam, h ennyire erősen színezi a vizet (és persze a gőzölgés miatt macerás volt megörökíteni, minden képen a felcsapódó gőzök látszódtak csak, nem a mélykékség)

4. lépés, jól belenyomkodom a ruhát (szigorúan az evőpálcikákkal és ekkor már vegyük fel a kesztyűt (nem úgy, mint béna Dyna)
Mártogatós

Tunki-tunki

Kavar!

5. lépés, óra egyeztetés, időnként ruhapiszkálás, h mindenhol megfogja a festék, illetve maradék festék elcsomagolása

Mikró óra :)

Maradék festék zacsija begumizva

Amit én jól meg is örökítettem, gondoltam, h a hatóidő lejárta után is lefotózom az 1 órával későbbi mikrós óraállást, de bevallom, h 20 percnyi aktív pálcikás nyomkodás után eszembe jutott, h gyorsan elszaladok a pasinak egy krémért az Árkádbeli DM-be, meg az is beugrott, h Ikea nyári akció 1. nap van és láttam, h baromi olcsón lehet venni egy 2 személyes ágyneműhuzatot, gondoltam, h ha már az Örsön járok, átszaladok oda is, hátha nem rabolták le még az egész készletet, szóval végül 1 óra 50 percet festődött a ruci, de nem gondolom, h ez baj lett volna. Legalább jól befogta. ;)

6. lépés, az új színű ruha kiöblítése, mosógépbe dobása, 40 fokon kimosása
Ekkor már nagyon izgultam, mi lesz a végeredmény 

(nem akartam kesztyűs, festékes kézzel a telefonomon tapicskolni, ezért nem örökítettem meg)

7. lépés, teregetés

Még vizesen lógva

Én amúgy is szeretek teregetni (mondjuk a fürdőben szoktam, de most a kisszobában lévő óriás gardróbon örökítettem meg, itt jobbak (vagy csak azt hiszem, h jobbak) a fényviszonyok), pláne egy frissen született példányt. Ekkor már látható volt, h mesterséges fényben néhol vannak icipicit világosabb részek, illetve azt már a lavórban is konstatáltam, hogy "tényleg, a cérna műszálas, a varrás eredeti színű marad, tehát lazacos (ekkor nyomban el is vetettem "a fehér gombokat veszek hozzá díszítésnek, hogy matrózos legyen" koncepciót, szipp-szipp). 



Igen, bevallom, ekkor még azt hittem, festettem egy szép sötétkék ruhát. Aztán elmentem dolgozni és pár órával később kiderült az igazság: padlizsán színű lett. Még jó, h pár éve már ezzel a színnel is jóban vagyok (bár olykor az épp kifakuló vörimhez nem a legjobb választás...)

8. lépés, díszítő elemek beszerzése

Cérna, gombok (picit élénkebb a világos, de a színhelytelenséget  a  "hátterként" szolgáló ruha is alátámasztja



Vagyis a Flóriánon lévő Röltex-ben (igen, létezik még ez a cég, gyerekkoromban de sokat jártam ide a nagyival, bár gyanítom, h akkor más kereskedelmi formában működött) vettem cérnát és gombokat. Még jó, h valamiért előre a razsaszínes-lilás vonalhoz ragaszkodtam (biztos a 6. érzék vezérelt:))

9. lépés, a gombok helyének kiötlése
Varrás közben


A kész koncepció


Felvettem a rucit és percekig agyaltam, hol lenne jó helyen némi kilógó kerekség. Igazából csípőig kellően rám tapad (cuppan), ezért választottam az alját. Meg ott nem is túl szembetűnő, ám ha valaki észreveszi, látja, h milyen kis bohó darab.


A tényleges színe inkább az árnyékban lévő résszel azonos. Igazi padlizsán lila! :)

Mellrésznél (még a száradássegítő kantárok is némileg beindigózódtak:))


Tádáááám, kész is. Maradt még 3 kicsi, 3 nagy gomb, de nekem így tetszett, nem akartam túlcsicsázni, egy gombot bárki fel tud varrni, nem nagy művelet. Lehet, h később még meggondolom magam. ;)

Mivel világ életemben utolsó pillanatos voltam bizonyos "kötelező" dolgokat illetően (sulis feladatok, tanulás, rend rakás, csomagolás és még sorolhatnám), ezért ezt is csak csütörtök este kezdtem el. Nem vagyok benne biztos, h hagyni fog a hév és nem kutyulom össze a maradék festéket is, hátha még kékebb rucit kapok. Vagy tökéletesen egyenletesre festettet. Így sem durván foltos, csak néhol és szabad szemmel, közelről kivehetően, szóval határozottan elégedett vagyok az eredménnyel, jó móka ez az átalakítósdi.


A többi lány biztos nem ilyen triviálisat alkotott, lessétek meg az ő kezük munkáját is! ;)


Köszönöm, h elolvastátok, ha bármi kérdés, megjegyzés van, persze szívesen veszem! További jó hétvégét mindenkinek! ;)







2012. június 19., kedd

Barnákok vagy bézsikék

Oké, elismerem, h a bézsikék már nem hangzik olyan jól, mint a barnákok, de frappánsabb nem jutott eszembe. :(
Viszont baromi nehéz ezt a két kedvencemet megörökíteni, az első képen nagyjából sikerült. Nem teljesen, mivel ez a lepedő élénk napsárga és a fotón eléggé fakó lett, de a karkötők a fejemben mégis ilyen színekben élnek... 
Fura, hogy változik az ember ízlése, egy éve még ott hagytam volna a nagykerben őket, most meg ezek tetszettek a legjobban. :)

(Most, mikor betettem ide a képet a másodikat még színhelyesebbnek érzem. A világosról mindenképp, a sötét viszont mumus maradt)


2012. június 14., csütörtök

Tengerre fel!

Hétvégén a Balcsin, a kertben született ez a karkötő. Fele a szombati esőzés közepette a hintaágyban, a maradék 4 és fél sor pedig már vasárnap délután, mikor picit derültebb volt az ég és a felhők mögött olykor a Nap is felsejlett. Nyomban szívembe zártam. Persze fogok még belőle többet kreálni, egyelőre azonban csak én örülök neki... :)



2012. június 8., péntek

DIY Challenge

Pár hete kért fel Calo(z), hogy csatlakozzak az általa szervezett kreatív csoportosuláshoz, melynek keretein belül több mindent fogunk egyszerre, egy témában alkotni.
Az első héten DIY- Ékszer-t készítünk.


Aki egy picit is ismer, tudja, hogy 11 éve gyöngybuzi vagyok, s az utóbbi 3-4 esztendőben már szinte nagyiparban gyártom a különféle csecsebecsét. Kedvencem a karkötő és bár nem nagy dolog egy ilyen bizsut összedobni, mégis nők tucatjai veszik tőlem évről-évre (tehát a visszaigazolás nem csak a szívemnek kedvesektől jő, hogy tényleg jóféle karékek ezek).


Egy picit is kreatív lány 3 másodperc alatt végiggondolja, hogyan kell egy ilyet fűzni, de most adok 1-2 bónusz tippet, amiért talán mindenkinek érdemes végigolvasni ezt a bejegyzést! ;)


1. lépés: A szükséges hozzávalók


- drót (én a rengeteg sorost szeretem, mert így  én szabhatom meg, milyen vastagságú legyen a kész modell) 
- fogók (lapos, kúp és harapó. A lapos- és kúp fogó már "professzionális" eszköz, a Bláthy Ottó utcai nagykerben vettem -a bejutásért és még sok mindenért hála a kedvenc (ékszerész)barátnőmnek, Diának:)- régen kis hobbiboltos szerszámaim voltak, azokkal is el van az ember, de nem mindegy, hogy mennyi ideig bírja a segítő eszköz, illetve az sem, h milyen minőségű, mennyire áll kézre és hogy jól lehet-e vele dolgozni) 
gyöngy (jelenleg egy nagy zacskós A minőségű -tehát a legjobb- 4 milis cseh kásagyöngy) - tálka (én az ilyen fémedénytetőket szeretem a legjobban, számtalan nagy fém kekszes dobozom van -vagy 4-5 gyöngyös dobozként funkcionál már:)-, mindig egy ilyet szoktam előkapni. 


2. lépés


Fogjuk meg a drótot és a harapófotó segítségével vágjuk le belőle a kívánt sormennyiséget (már előre feldarabolt drót vásárlása esetén értelemszerűen ez a teendő kimarad) 


3. lépés
A kúpfogó segédletével a drót egyik végén kicsi (lezáró) karikát alakítunk ki. Ez azért fontos, mert így nem kell figyelni fűzés közben, hogy nehogy lecsússzon a spirál túl oldalán a már felfűzött sokadalom. 
Persze kúpfogó hiányában lehet sima lapos fogóval is valami lezáró részt hajlítani (első időkben nekem sem volt ilyen eszközöm, de úgy nagyon randa formát lehet csak összeeszkábálni, hamar rájön az ember, hogy szuper befektetés ez a célszerszám:)) 
A kész vég így néz ki: 

Ahhoz hogy ilyen szép, formás végünk legyen nem kell teljesen körbetekerni a kúpfogón a drótot, hanem csak mondjuk 3/4-ig, majd a lapos fogóval én még ellenkező irányba hajtom picit, majd pedig simán összenyomom, hogy összeérjen az egész és ne legyen hézag. A makró fénykép alapján 1 nanomili azért most is maradt (persze ezen a legeslegminibb gyöngy se tudna lecsúszni). 


4. lépés


Kiöntöm a gyöngyöt a kis pitlibe/tányérbe/doboztetőbe/tálcára és fűzöm is. Ezt a lépést nem örökítettem meg, de szerintem mindenkinek érthető. :)
(annyira bolond vagyok, csak ezért a lépésért fűztem fel még egy ilyen menta karkötőt és pont ezt felejtettem el lefotózni...)


A gyöngy tartóval kapcsolatban jegyezném meg, hogy az ilyen fém doboztető szerintem prakitkusabb, mint a lapostányér-tálca, mert ennek konkrét pereme van, kevésbé tud kiszóródni a sok apró gyöngyszem (bár az én lakásom ettől függetlenül is folyton tele van kallódó szemekkel...:))


Extra tippként javaslom, hogy vizezzetek be alaposan egy törülköző csücsköt/szivacsot és  időnként nedvesítsétek be vele ujjbegyeiteket, mert nyirkos ujjakkal sokkal egyszerűbb felvenni a mini kása szemeket is (tapadnak a bőrhöz, nem esnek le) és sokkal gyorsabban tudtok haladni. 


Halkan merem csak megsúgni, hogy balga mód én évekig csak nyálazgattam az ujjaim, amikor nagy nehezen rájöttem erre a "fondorlatra"... :)


5. lépés
Ha már telefűztük a drótot és csak 4-5-6 szemet tudnánk rá gyömöszkölni (a képen érzékelhető, h körülbelül mekkora helyet szoktam hagyni), akkor a korábban már vázolt módon zárjuk le a karkötőt! Kúpfogó segítségével újra karikát gyártunk, lehetőleg úgy, hogy közben ne törjük össze a visszahajló dróttal az utolsó szemeket. Ha túl kicsi helyet hagytunk sajnos így fogunk járni, ha túl keveset, akkor pedig majd csúszkálnak a szemek. Én ezt nem szeretem, cseppnyi üres rész se maradhat, így sokszor percekig küzdök a dróttal és a gyöngyökkel, de a végeredmény tökéletes kell, hogy legyen! ;)


6. lépés
Örülünk az új karkötőnknek, elégedetten és büszkén viseljük! ;)
(És persze jobban odafigyelünk, hogy milyen lakk van a körmünkön, mert ez a karkötő is sokkal jobban mutatna az idei kedvenc menta lakkommal, de hát én épp az új Lovely farmerkék csodámmal voltam kipingálva és gyorsan nem akartam lemosni.)
Amúgy ennek a karkötőnek a kistestvérét (vagyis 2 milis gyöngyökből való változatát) már tavaly nyáron imádtam, 3-4 darabot el is adtam belőle, mondhatni, előre megéreztem a következő évi egyik sláger színt! ;)


Az elején már említettem, ez egy közös prodzsekt (nagyon izgulok, h a többiek mit alkottak), nézzük meg együtt a többi 6 lány munkáját!  




Köszönöm szépen Eszternek az ötletet és a szervezést, a lányoknak a lelkes leveleket, a kedves olvasóknak pedig azt, hogy nem magamnak írtam ezt a posztot. :)
További szép estét nektek! 


(Naná, h az első ilyen poszt megírásakor kell nekünk épp Fonyódliget felé venni az irányt, telóról persze követem a fejleményeket, de szerintem kommentelni sehova se fogok tudni:( Vasárnap viszont igen! ;))

2012. június 6., szerda

Mentaaaa!

Tavaly nyáron már rá voltam cuppanva erre a tipikus nyári színre, csak akkor 2 milis kásákat vettem (az volt a boltban és amúgy is azt szeretem jobban), főztem belőle vagy 3-4 karkötőt és mind elkelt. 
Idénre is szerettem volna, de nem hittem, h ugyanazt a változatot majd újra meglelem, igaz ezek nagyobb, 4 milis gyöngyök, de a végeredmény kísértetiesen hasonló. Imádom, persze nekem is van belőle otthon egy saját. :)




Juhé, újra süt a nap, holnap pedig betöltöm az utolsó 2. x-est, viszont péntek este egy különleges rovattal rukkolok elő! ;) További szép szerdát nektek! 

2012. június 4., hétfő

Sokadalom

Ők mind az elmúlt 1-2 hónapba készültek, 11 darab például az elmúlt héten. Igen, végre nagyon termékeny lány voltam. :) És nincs is rajta az összes a képen, 3-4 lemaradt. Aztán meg már rám sötétedett, így a teljes kollekciós kép még kevésbé részletgazdag. Sebaj. 


Természetesen majd egyesével is mutogatom az újakat! ;) 



Szép hétfőt mindenkinek! 

2012. június 1., péntek

Pünkösdi kavalkád

Végre a pünkösdi 3 nap alatt serény lány voltam és összesen 10 karkötőt fűztem fel. Ebből 2 már el van adva, vagy rá várt eddig a tulaj, de azért lett bőven új mutogatnivaló is. 
Íme az első, a Vörös és fekete! ;) 


Pont mint az egyik kedvenc könyvem és mint a hajam. Van belőle sajátom, már kétszer fel is vettem. :)
Szép hétvégét kívánok mindenkinek, napokon belül jövök a többivel is, szépen sorba! ;)